Sziasztok!

Sziasztok!

• Török sült tejberízs
• Fahéjas/pizzás csiga
• Fahéjas, diós muffin
• Boros birkapörkölt nokedlivel

• Nagyfiúk 1-2
• Ne szórakozz zohannal
• Tökéletes hang
• Avatar
• Shrek
• Kellékfeleség
• Feketék fehéren

"Nagy felfordulás övezte az angol királynő érkezését városunkba. Minden ember sürgött-forgott, hogy a nagy napon minden tökéletesen történjen. A hivatalos érkezés hamarosan eljön, mindenki a helyi parkban várta a királyi család érkezését. Mindenki, kivéve Ő. Mivel sajnálatos módon Ő nem tudott részt venni az ünnepségben, egészségi állapota nem engedhette meg számára, hogy eljöjjön és állapota miatt kórházban kellett lennie, de ÉN valamilyen oknál fogva részt vettem az ünnepségen. A királyi család meg is érkezett, gyönyörűséges, hatalmas és rikítóan piros hintójukon. Nagyon kedvesnek bizonyultak, mivel nem érkeztek üres kézzel. Mindenkinek különleges órát osztogattak a tömegben. Hirtelen otthon lettünk: ÉN, Ő és a királyi család is, akik nálunk vendégeskedtek és éppen az ebédlőasztalnál üldögéltünk. Ő is szeretett volna egy olyan órát, melyet a parkban a tömegben osztogattak. De az angol királynő nem volt hajlandó adni neki egy darab órát sem az elosztogatásra szántakból. És ennek a furcsa álomnak vége szakadt. Felébredtem. Pár napra rá megcsörrent a telefon és az álom igazzá vállt. Nem adtak neki több időt. Ő elment."

Hullámvölgy. Jellemezhetném így ezt a hetemet. Egyszer fent egyszer meg lent. De kinek nincsen néha ilyen?! Az idő csak megy. Előre, senkit és semmit sem kímélve. Itt az iskola, a kötelezettségek és minden egyéb más. Olvasgatva is interneten vagy akárcsak meghallgatni egy "felnőttet", mindenki ezt hajtogatja: " nemhogy örülnél neki, hogy még csak tanulnod kell, bezzeg majd ha dolgozni fogsz, akkor visszasírod ezt az időt is". Oké, megértem, hogy lehet jobb most, mint majd lesz, de szívesen vissza mennék az időben, hogy ők vajon hányszor mondták: "jajj ne, már megint iskola". Vagy ha ma beülnének egy hétre tanulni, akkor tuti, hogy nem bírnák az egészet, hiszen egyre nagyobb és nagyobb a követelmény. De ezek mellett próbálj meg rendet tartani, jól tanulni, foglalkozni a családdal, de akkor ugye mellette ott vannak a barátok is, és akkor már semmi időd, nemhogy még egy kis szabadidőd is legyen, hogy tudj egy kicsit pihenni. Most a szünetben nem volt erre gondom, de mivel itt az iskola előre el kell tervezni pár dolgot. Hogy miért is? Nyakamon a kis érettségi: ki kell dolgozni a tételeket és akkor még el is kell kezdeni megtanulni. És elhihetitek, hogy e-mellett szeretnék még pár plusz dolgot is beiktatni, mert eléggé eltunyultam a sok év alatt... Mindig eltervezek valamit, de valahogy mindig sikerül elkanyarodni a cél elől. Remélem, hogy minden rendben fog menni és sikerül majd egy pár dolgon változtatnom. Sokan szoktak külön menüt vagy valami hasonlót csinálna, hogy lássák a többiek, mik is a tervek. Én nem csinálok semmi ilyesmit. Ha esetleg sikerül valami komolyabb lépést tennem, akkor majd tájékoztatlak titeket itt. És rájöttem arra is a bloggal kapcsolatban, hogy ez így számomra tökéletes: néha-néha jelentkezem, amikor valamit ki kell írnom magamból. És nem azért görcsölök, hogy jajj már megint nem írtam semmit a blogomba (= Lehet, hogy senki nem olvas, de ha már 1 valaki elolvassa amiket írok, az nekem már siker. Köszönöm, ha olvasol.

Elég régen nem jelentkeztem, hiszen mindig volt valami, amiért nem tudtam jönni. Gondok-bajok, na meg persze itt van az is, hogy mindjárt vége a nyáriszünetnek, így ki kell használni a maradandó időt. Most sem szeretnék regélni semmiről. Csak, hogy ti se unatkozzatok és legyen már valami az oldalon is, ezért feltöltöttem Facebookra pár képemet, amit én csináltam. Ebből következik, hogy a képeket, csak Facebook pfrofillal rendelkező emberek tudják megtekinteni. Várnám a kommenteket a képekhez (= Szerintem azért van egy pár kép ami tényleg igazán jó lett.

Eléggé sok érzés, gondolat kavarog/gott bennem ez idő alatt, amíg nem írtam. Először is megosztanám veletek, hogy beteljesült egy kisebb álmom. Mint azt tudni kell, imádom a fotókat, mint készíteni, de nézegetni is. Régebb óta szerettem volna egy ilyen "digitális képkeretet" amibe ugye be lehet táplálni a képeket és az ott váltogatja magát, mint egy kis számítógépen. Kinézetre teljesen olyan, mint egy képkeret, csakhogy ennek képernyője van. És papa megtudta, hogy én egy ilyet szerettem volna, ezért kaptam tőle egy eléggé komolyat. 4000 db kép fér rá, amit csak úgy rátöltök. Szerintem ez baromi sok. Nagyon örültem neki, hogy gondolt rám (= Szombat este elmentünk moziba és hazafele jövet egy kisebb balesetre bukkantunk. Messziről láttam már, hogy eléggé sok rendőrségi és miegymás fény villog ott. Eléggé rossz érzésem támadt és nemhiába volt. Elmentünk és egy pár roncsdarabot és egy feketével letakart holttestet láttunk a földön. Annyira szörnyű dolgok vannak a világban. A felelőtlenség, a száguldozás az mindenhol megvan sajnos. A családunk is egy ilyen ember miatt került ide ahol most van... Persze az ember az idők sorával úgymond megszokja a helyzetet, de sehogy sem lehet beletörődni. Mindig visszagondolunk, hogy milyen volt, amikor minden NORMÁLIS volt, míg el nem jött az a nap. Vagy, hogy milyen lett volna, ha nem történik. A "ha" szócskából rengeteg van. De itt nem volt "ha". Padlóra vágott egy egész családot, és történik valami, azzal aki ezt teszi? Hát kérem szépen semmi az ég-világon. Idővel már emlékezni sem fog rá, ellentétben a családdal/emberrel, akivel ezt tette. Ki kell élvezni az élet minden egyes percét, mert lehet, hogy a következő percben-órában-évben valami baj fog történni. Kicsit lehangoló lett ez a jó pár sor, ezért elnézéseteket kérném, de valahová muszáj voltam kiírni. És hová, ha nem a blogomba? Eléggé sokat gondolok még a volt házunkra is, amit eladtunk. Többiekkel beszélgetve többször is szóba jött, hogy vissza kéne vennünk és felújítani vagy valami ehhez hasonló dolog. Valamelyik nap én is elkezdtem rajta agyalni és annyira bele melegedtem, hogy már ott tartottam, hogy hogyan kéne átalakítani. Jó volt kicsit eljátszadozni a gondolattal. Meg azért is lenne jó, mert akkor újra minden jó barát ott lenne a közelben, és nem kéne utazgatni, ha látni szeretnénk egymást, hanem csak átsétálni. Nem tudom, hogy mi lesz. De azért elviselném, ha bejönne ez a kis gondolatmenet, mindenesetre majd szólok, ha valami történne ez üggyel kapcsolatban. Hirtelen nem jut esze,be más, amit le szerettem volna írni. Majd jelentkezem valamikor (;

Ma eléggé mozgalmas napom volt, bár megmondom őszintén örültem neki, hogy nem csak a szokásos történik, hanem valami más is. Mit értek szokásos alatt? Nagyjából annyit, hogy egész nap csak gépezem. Hihetetlen, hogy mennyire "bekockultam" ez alatt a nyár alatt. Pedig még a suli vége felé még mondogattam is magamnak, hogy idén nem leszek egy gép előtt tespedő lustaság. És tessék! Itt a nyár vége, mint ahogyan azt mindenhonnan lehet hallani... Ha valaki olvasta a "My Tasks" modult, láthatta, hogy ma érkezett meg a papám, egyenesen Dubaiból (= 2 év után azért jó volt látni, bár még annyira nem melegedtünk bele a témázgatásokba, hiszen eléggé fárasztó útja lehetett. Ottani idő szerint hajnal 2-kor indult a gépe (2 óra eltolódás van, Dubaiban 2 órával több mint itt) és negyed 12-re ért ide. Bár átszállással jött, de szerintem ez valami szörnyű. És mi került elő? A finom kis arab süti, amit annyira imádok. Nagyon örültem neki, mikor adott anyának egy tálcával (= Majd néha faggatom kinti dolgokkal kapcsolatban és akkor majd hozok nektek is valami érdekeset, hogy ne csak az én hülyeségeimet lehessen olvasnotok. Nem tudom, hogy említettem-e már, hogy egy pár évvel ezelőtt, azért én is voltam kint meglátogatni őt. Remélem nem kell mondanom, hogy milyen nagy élmény volt számomra. Talán majd ha titeket is érdekel hozhatok pár saját készítésű képet is. (ha valakit érdekelné, az nyugodtan írjon ide hozzászólásként) Elvileg 10 napig lesz itt és addig eléggé felborul a "rend". Zárásképpen megemlíteném, hogy imádom a hullócsillagokat bámulni az erkélyről.