"Nagy felfordul�s �vezte az angol kir�lyn� �rkez�s�t v�rosunkba. Minden ember s�rg�tt-forgott, hogy a nagy napon minden t�k�letesen t�rt�njen. A hivatalos �rkez�s hamarosan elj�n, mindenki a helyi parkban v�rta a kir�lyi csal�d �rkez�s�t. Mindenki, kiv�ve �. Mivel sajn�latos m�don � nem tudott r�szt venni az �nneps�gben, eg�szs�gi �llapota nem engedhette meg sz�m�ra, hogy elj�jj�n �s �llapota miatt k�rh�zban kellett lennie, de �N valamilyen okn�l fogva r�szt vettem az �nneps�gen. A kir�lyi csal�d meg is �rkezett, gy�ny�r�s�ges, hatalmas �s rik�t�an piros hint�jukon. Nagyon kedvesnek bizonyultak, mivel nem �rkeztek �res k�zzel. Mindenkinek k�l�nleges �r�t osztogattak a t�megben. Hirtelen otthon lett�nk: �N, � �s a kir�lyi csal�d is, akik n�lunk vend�geskedtek �s �ppen az eb�dl�asztaln�l �ld�g�lt�nk. � is szeretett volna egy olyan �r�t, melyet a parkban a t�megben osztogattak. De az angol kir�lyn� nem volt hajland� adni neki egy darab �r�t sem az elosztogat�sra sz�ntakb�l. �s ennek a furcsa �lomnak v�ge szakadt. Fel�bredtem. P�r napra r� megcs�rrent a telefon �s az �lom igazz� v�llt. Nem adtak neki t�bb id�t. � elment."

Egy k�l�n�s t�rt�netet ismerhett�nk meg egy mondhatni, mindennapi t�rt�n�sr�l. A hal�l �s az elt�voz�s mindenki �let�ben ott van �s megtal�lhat�. Sajnos mindig lesznek olyan szem�lyek, akik itt hagynak minket �s �r�kre becsukj�k a szem�ket. T�bbnyire ilyenkor az emberek �nz�en szoktak megnyilv�nulni, mivel csak magukra gondolnak: "Jajj, mi lesz most velem n�lk�led?" vagy "Hogy fogok most boldogulni?". De szerencs�re vannak olyan szem�