Eléggé sok érzés, gondolat kavarog/gott bennem ez idő alatt, amíg nem írtam. Először is megosztanám veletek, hogy beteljesült egy kisebb álmom. Mint azt tudni kell, imádom a fotókat, mint készíteni, de nézegetni is. Régebb óta szerettem volna egy ilyen "digitális képkeretet" amibe ugye be lehet táplálni a képeket és az ott váltogatja magát, mint egy kis számítógépen. Kinézetre teljesen olyan, mint egy képkeret, csakhogy ennek képernyője van. És papa megtudta, hogy én egy ilyet szerettem volna, ezért kaptam tőle egy eléggé komolyat. 4000 db kép fér rá, amit csak úgy rátöltök. Szerintem ez baromi sok. Nagyon örültem neki, hogy gondolt rám (= Szombat este elmentünk moziba és hazafele jövet egy kisebb balesetre bukkantunk. Messziről láttam már, hogy eléggé sok rendőrségi és miegymás fény villog ott. Eléggé rossz érzésem támadt és nemhiába volt. Elmentünk és egy pár roncsdarabot és egy feketével letakart holttestet láttunk a földön. Annyira szörnyű dolgok vannak a világban. A felelőtlenség, a száguldozás az mindenhol megvan sajnos. A családunk is egy ilyen ember miatt került ide ahol most van... Persze az ember az idők sorával úgymond megszokja a helyzetet, de sehogy sem lehet beletörődni. Mindig visszagondolunk, hogy milyen volt, amikor minden NORMÁLIS volt, míg el nem jött az a nap. Vagy, hogy milyen lett volna, ha nem történik. A "ha" szócskából rengeteg van. De itt nem volt "ha". Padlóra vágott egy egész családot, és történik valami, azzal aki ezt teszi? Hát kérem szépen semmi az ég-világon. Idővel már emlékezni sem fog rá, ellentétben a családdal/emberrel, akivel ezt tette. Ki kell élvezni az élet minden egyes percét, mert lehet, hogy a következő percben-órában-évben valami baj fog történni. Kicsit lehangoló lett ez a jó pár sor, ezért elnézéseteket kérném, de valahová muszáj voltam kiírni. És hová, ha nem a blogomba? Eléggé sokat gondolok még a volt házunkra is, amit eladtunk. Többiekkel beszélgetve többször is szóba jött, hogy vissza kéne vennünk és felújítani vagy valami ehhez hasonló dolog. Valamelyik nap én is elkezdtem rajta agyalni és annyira bele melegedtem, hogy már ott tartottam, hogy hogyan kéne átalakítani. Jó volt kicsit eljátszadozni a gondolattal. Meg azért is lenne jó, mert akkor újra minden jó barát ott lenne a közelben, és nem kéne utazgatni, ha látni szeretnénk egymást, hanem csak átsétálni. Nem tudom, hogy mi lesz. De azért elviselném, ha bejönne ez a kis gondolatmenet, mindenesetre majd szólok, ha valami történne ez üggyel kapcsolatban. Hirtelen nem jut esze,be más, amit le szerettem volna írni. Majd jelentkezem valamikor (;