Sziasztok! Édes, drága szomszédaink szokásaikat, tetteiket már egy korábbi bejegyzésben elkezdtem kibontogatni (EZT ITT OLVASHATJÁTOK EL), de mivel ezek a momentumok nem fértek bele egy bejegyzésbe, így részekre oszlott. Jelen pillanatban a második részét tekinthetitek, olvashatjátok el. Aki esetleg lemaradt volna a témáról annak elárulom, hogy a saját életemből vett, szomszédok által alkotott élményeimről számolok be és teszek javaslatokat annak érdekében, hogy másokkal ezek a problémák ne forduljanak elő. Ennek fényében olvassátok a cikket...

[Bővebbenre kattintva tekinthetitek meg az egész cikket!]

Mikor az ember a lakótelepi emeletes házból egy kertes házba költözik, nincs is felemelőbb érzés, mint minden egyes percet a kertben tölteni, a szomszédoknak örülni, megismerni őket. Kezdetben a viszony tökéletes harmóniában teljesedik ki: mindenki segít mindenkinek, megosztozunk azon, amink van. Ám amikor egy kis idő eltelik és kiderül, hogy a szomszédban élő idős néni fia egy alkoholista, bolondokházából "kiszabadult", őrjöngő ember, annál egyszerűen nincsen felemelőbb érzés. És még az csak egy dolog lenne, hogy nap mint nap végig kell hallgatnod, hogy milyen ocsmány módon ordibál az édesanyjával, aki ráadásul a lelkét kiteszi érte, de egyszerűen már téged és a te családodat is kikészíti idegileg. Mivel is lehet kikészíteni a szomszédot? Kezdetben azt hittük, hogy nincs más "fegyvere" az üvöltetett muzsika tv-nél, és a gúnyos megjegyzéseken kívül, amit minden egyes nap végig kellett hallgatnunk. Megnyugtatok mindenkit: volt más is a tarsolyában. Az első komolyabb esetnél a napi megszokott alkohol mennyiségnél többet vihetett be a szervezetébe, ugyanis a saját édesanyjára támadt, mert éppen nem tetszett neki az aznapi ebéd. Először a bútorokat kezdte el rombolni, majd az ablakot törte ki a saját öklével. Ennek ráadása képen késsel kezdte el édesanyját üldözni. A végén rendőrségi ügy lett belőle, de igazán semmi sem változott. Továbbra is együtt éltek, mintha semmi sem történt volna. Teltek a hetek, talán egy hónap is, amikor egy "szép", felhős napon édesanyám és kis tesóm kimentek az udvarra a hintaágyra. Anya énekelt az akkor még 1 éves kort sem betöltött kisbabának, amikor kijött a szomszéd néni fia egy fegyverrel a kezében, gúnyosan énekelve és állítólag a levegőbe lőtt párszor. Mondanom sem kell, hogy anyáék egyből beszaladtak, és rendőrségi ügy lett belőle. És mint ahogy eddig is volt, továbbra sem történt semmi, ugyanis az elmebeteg azt állította, hogy ő csak a levegőbe lőtt csupán kedvtelésből és még fegyvertartási engedélye is volt. Na erre varrjatok gombot. A szomszédbeli kisgyerekek molesztálása pedig csak hab a tortán. De, mint szokták volt mondani: a hülyéké a világ (...bármit megtehetnek). Szerencsére már elköltöztünk.

Tovább is van, mondjam még? Mivel elég hosszúra sikerült ez a történet, azért erre csak egy folytatásban kerülhet sor. De ígérem ott sem lesznek unalmas részletek.

Üdv.: U.