"Nagy felfordulás övezte az angol királynő érkezését városunkba. Minden ember sürgött-forgott, hogy a nagy napon minden tökéletesen történjen. A hivatalos érkezés hamarosan eljön, mindenki a helyi parkban várta a királyi család érkezését. Mindenki, kivéve Ő. Mivel sajnálatos módon Ő nem tudott részt venni az ünnepségben, egészségi állapota nem engedhette meg számára, hogy eljöjjön és állapota miatt kórházban kellett lennie, de ÉN valamilyen oknál fogva részt vettem az ünnepségen. A királyi család meg is érkezett, gyönyörűséges, hatalmas és rikítóan piros hintójukon. Nagyon kedvesnek bizonyultak, mivel nem érkeztek üres kézzel. Mindenkinek különleges órát osztogattak a tömegben. Hirtelen otthon lettünk: ÉN, Ő és a királyi család is, akik nálunk vendégeskedtek és éppen az ebédlőasztalnál üldögéltünk. Ő is szeretett volna egy olyan órát, melyet a parkban a tömegben osztogattak. De az angol királynő nem volt hajlandó adni neki egy darab órát sem az elosztogatásra szántakból. És ennek a furcsa álomnak vége szakadt. Felébredtem. Pár napra rá megcsörrent a telefon és az álom igazzá vállt. Nem adtak neki több időt. Ő elment."

Egy különös történetet ismerhettünk meg egy mondhatni, mindennapi történésről. A halál és az eltávozás mindenki életében ott van és megtalálható. Sajnos mindig lesznek olyan személyek, akik itt hagynak minket és örökre becsukják a szemüket. Többnyire ilyenkor az emberek önzően szoktak megnyilvánulni, mivel csak magukra gondolnak: "Jajj, mi lesz most velem nélküled?" vagy "Hogy fogok most boldogulni?". De szerencsére vannak olyan szemé